Volume 1

Erdélyi történelmi adatok / szerkeszti és kiadja Mikoó Imre.

Date:
1855-1862
Catalogue details

Licence: Public Domain Mark

Credit: Erdélyi történelmi adatok / szerkeszti és kiadja Mikoó Imre. Source: Wellcome Collection.

    89/424 (page 47)
    Ide M. Vásárhelyre is a mint szintén más székes helyekre ha- dat gyűjtöttek vala a maros-széki fö székely emberek és a piaczra sok lövöszerszámot vonattak vala. Én egy estve naphaladat—tájban látám hoo’Y a lovasok készülnek, de nem tudta azt senki mago- kon kivül; hova mennek. Csak látám, hogy mindenfelöll elmené- nek. És hát Maros-székre mentenek, és—mint feljebb is írám — a- zoknak a székelyeknek a nagygyát, a kiknek Báthori Sigmond az elmiilt időn megadta vala szabadságokat, fogdosták meg. Kiket á- gyokhan tapasztaltának éjjel^ úgy fogták meg a magok házokban a feleségek mellett. Reggelre kelve hát úgy jönek hé az hadak s úgy hozzák őket szegényeket, mint valami nagy gonosztévöket. Semmit aval nem múlattanak, hanem másodnap sok nyársot faragtatának a város erdejéből és az akasztófához hordaták a nyársokat. A széke- lyeket is oda vivék, és sokat nyársba vonának, sokakat felakasz- lának szegényekben. Estvére kelve esmét elküldének és hasonló- képpen hozának. Más reggelre kelve viszontag újabb székely ra- bokat rabiának és hozának, kiket hasonlóképpen mészáriának fel az akasztófa alatt. . , Egy Károly Andrást is hozának — hadnagy volt ez köztök ; azt lófarkon megvondozák és kivivék, fővel alá vonák szegényt s lábbal fel az égfelé a nyársba ■— úgy gyalázák meg az ártatlant. Sokakat felakasztának esmét, egynéhány nap mind úgy lön a do- log. Egykor az öldöklést megúnák, elhagyák, hanem az orrokat, füleket kezdék metszeni; de azt is oly istentelenül, hogy az orrát ajakastól elmetszették, annyira, hogy csalta foga maradott sze- gényeknek, és sok így is megholt miatta; a fülét is a kinek elmet- szették, a nyaka felé nyúzták alá. Ilyen nagy istentelen dolgot löl- tének el rajtok. Végtére azt is hátra hagyván, azt rendelék, hogy csak felpiricskolják őket; és oly nagy deszka lapoczkát csinálának, hogy égtelen volt az, de annak élet és fokot faragtak; aval kilen- czet ütöttek rajta a laposával, de az utolsót az élével vágták oda fenekére a lapátnak, melyet láttam hogy oly súlyosan esett, hogy a fara csontja mind apróra törött miatta. Azt mondották, hogy sok megholt abban is szegényekben. Ilyen rútul bántanak vala akkor a szegény megszabadult székelyekkel, kik Havasalföldébe mentenek vala Báthori Sigmondal. Ez dolog a fársángha lön 1596-n. Ezeket szemeimmel néztem. Bíró Kovács Pál vala, a pap Mathias Piskolti vala.